"Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.” (2 Péter 1,19)

 

Advent 2. – Mennybemenetelem feltétele!

 

Bev.: „Az attól függ!” – hallottam sokat gyermekként is e mondatot. Persze mindig az érdekelt ilyenkor, hogy mitől is függ?! Illetve volt, hogy tudtam a függést, de azért bepróbálkoztam: hátha a függés teljesülése nélkül is…

 

De mitől függ az, hogy megyek-e a menynek országába? Ma sorozatban találkozom azzal, hogy valamiféle hamis önigazolással, vagy sosem gyakorolt vallásos érzülettel úgy gondoljuk, hogy oda megyünk, odamehetünk: talán meg is érdemeljük.

 

Múlt vasárnap azt olvastuk és azt vehettük szívünkbe, hogy Jézus Krisztus bennünket elhívott és kiválasztott arra, hogy dicsőségesen bemenjünk a ő örök országába. Ennek a bemenetelnek útja pedig, hogy igyekszünk megerősíteni magunkban ezt az elhívást, kiválasztást!

 

A levél továbbmegy és arról szól, hogy nekünk szüntelenül Isten igéire kell figyelnünk. Figyelnünk, mint prófétai szóra, tehát hiteles kijelentésre, ha úgy kerül előre mutató szóra! A 13. vers így is kezdődik: „Ezért emlékeztetni foglak titeket...”

 

 

Advent második vasárnapján legyünk úgy Urunk előtt, hogy azt nézzük meg: vajon figyelek-e annyira Isten igéjére, hogy bemehessek abba a mennyei hazába?

 

1. Kicsoda Jézus Krisztus? Talán furcsa e kérdés, de biztos vagyok benne, hogy szükséges olykor újra tisztázzuk! Emlékszem, mikor megtértem, és elkezdtem igét olvasni, hitben járni, sokáig nehézségem volt, hogy ha van Isten, akkor ki még ez a Krisztus is?! Kevertem is Istent és Krisztust, és valahogy sehogy nem boldogultam ezzel egy jó ideig. Aztán testvéreimmel való beszélgetésekben és a hitben való növekedés során kitisztult. Ezért is szeretem Istent Istennek nevezni, és Krisztust Krisztusnak, vagy Úrnak. Így érezhetővé teszem, hogy nem egy általános mindenkihez jó „jóistenről” beszélek, aki hivatásos jótevő és ha mégsem, akkor számonkérhető, sőt elhagyható, egyházastul kidobható!

 

Advent van: Jézus Krisztus Isten Fia, aki kezdettől fogva létezik, de valamikor 2000 éve emberré lett, emberi testet, életet vett fel értünk. Ezt ünnepeljük karácsonykor. Eljött azért, hogy bemutassa nekünk Isten országa csodálatos világát, de legfőképpen azért, hogy értünk meghaljon a kereszten. E kereszthalálával szerzett minden embernek bűnbocsánatot Isten előtt. Aki ezt elfogadja, és Istentől bocsánatot kér: minden bűnére bocsánatot kap! A bocsánatot nyert ember élhet Krisztus követésében szolgálva őt, az Urat, nem kényszerből, hanem örömmel, hálából; magát odaszánva.

 

Ezt a Krisztust halála után a harmadik napon Isten feltámasztotta a halálból és felvette maga mellé a mennybe. Ott ő teljes dicsőségben van és övé minden hatalom. Egy napon, amikor az Atya elküldi őt, eljön újra e földre, immár nem törékeny emberként, hanem teljes dicsőségben, Isteni erővel és hatalommal, és bírája lesz e teremtett világnak. Ez az a nap, mikor e világ összeomlik, és akik Jézus Krisztus megváltottjai, követői voltak, belépnek az elkészített mennyországba.

 

Kérdezem hát advent fele táján: mire készülsz most? Mi az adventi váradalmad? A karácsony, a szép családi ünnep? Mind fontos, de még kevés! Várod-e Jézus Krisztust, Isten Fiát, hogy eljöjjön érted, hogy téged is bevigyem örök országába?! Advent nem csak négy vasárnap karácsony előtt, hanem advent az is, hogy mint Krisztus megváltott gyermeke várom eljövetelét és készülök elé, az Úr elé!

 

2. Mi a prófétai szó? Ebben a készülésben segít minket e levél! Azt mondja, hogy jól tesszük, ha figyelünk a prófétai szóra! Mit ért ez alatt? Isten kijelentéseit, amiket azért adott, hogy a sötét világban nekünk világosságunk legyen az! Hogy mi lássunk Isten szava világosságában ebben a világban. E levél felidézi azt a történetet, mikor Péter, Jakab és János felmentek az Úrral egy hegyre, ahol megjelent nekik Mózes és Illés. És ekkor elváltozott Jézus: Isten dicsősége ragyogott fel rajta, és Isten megszólalt a mennyben ezt mondva: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” Látták Jézust, mint dicsőséges Urat és hallották Isten hangját, aki igazolta előttük Krisztust! Nincs kétségük: Krisztus az, aki megszabadít az engedetlenség fogságából, és ő az, aki bevisz Isten országába. Nos erre mondja igénk: jól teszitek, ha figyeltek a prófétai szóra. Jól teszitek, hogy figyeltek Isten igéjére, az ő kijelentéseire, mert azok mutatnak utat nektek ebben az életben! Az ige adja meg a látást, a világosságot az élet dolgaiban. Az ige tanít meg engedelmességre. Az ige mutat rá bűneinkre. Az ige ad útmutatást, hogy döntést tudjunk hozni! Ezért fontos olvasni: naponként! Ezért is fontos részt venni a gyülekezet alkalmain: magyarázzuk, értelmezzük az igét együtt, hogy jobban értsük Urunkat, hogy mind inkább engedhessünk neki! Adventben különösen sok dolgunk van: vásárlások, nagytakarítás, ünnepi főzés, köszöntések, üdvözlések… Nos ez a minket körülvevő világ a maga forgatagával, ami úgy ránk tud telepedni, hogy nem marad időnk erőnk az igére, az istentiszteletre… Ez a sötétség! Az Úr világossága, hogy adventben is emlékeztet: figyeljünk az igére! Ne hagyd el, vagy épp kezd most!

 

3. Felragyog! Felragyogott-e már szívedben Jézus Krisztus szeretete, érted való áldozata? Felragyogott-e már neked Isten igéje, hogy egyetlen mondatot is megértettél úgy, hogy az neked szól!? Itt az adventben érted-e már, hogy nem a karácsony a fő, amire készülünk, hanem várjuk Urunkat, hogy eljöjjön értünk az ég felhőin angyalaival, és mi vele mehessünk oda, ahol már nincs sírás, fájdalom, vagy halál?!

 

Annyi butaságot, tévtanítást, babonás összemosást lehet hallani Istenről, Krisztusról, mennybe jutásról. Nézz bele Isten igéjébe és fogadd, mint prófétai szót, amit maga Isten ad neked: bejutni a mennybe? – hallgatni Isten igéjére! Most adventben is. És úgy készülni, mintha nem is karácsonyt várnám, hanem az értem is érkező dicsőséges Krisztust! Hisz ez az igére figyelés tesz engedelmes gyermekévé. Ez a ráfigyelés, követés az út, a feltétel, hogy bejussak oda! Nincsenek jó cselekedetek, érdem, és nincs majd kiskapu, meg „majdcsakleszvalahogy” bejutás. Egy van: követni Krisztus folyamatosan figyelve igéjére, hogy az nekem olyan legyen sok eltévelyedettség között, mint egy előre mutató világító lámpa, hogy lássak fényénél, és kövessem azt.

 

És akkor azon a napon szinte felkel a nap, felragyog Krisztus, mint hajnalcsillag, mert kezdődik örök üdvösségem immár az ő örök országában: bent vagyok! Áldott adventi várakozást! Ámen.