Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így majd dicsőségesen mehettek be a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.” (2Pét.1.10-11)

 

Advent 1. – készülés a dicsőséges bemenetelre

 

Bev.: Elérkezett advent első vasárnapja. Az idei négy vasárnapon Péter apostol második leveléből hirdetem az igét. Ennek a levélnek a központi gondolata a gyülekezet ébresztgetése, méghozzá arra, hogy készen legyünk Krisztus eljövetelére. Így idén a hangsúly a karácsonyvárásról áttolódik kicsit Urunk második eljövetelének várására. És, bár készülünk karácsonyra valamennyien, emeljük feljebb tekintetünket, lelki látásunkat és készüljünk az értünk jövő dicsőséges Krisztus fogadására.

 

 

1. Jutalmunk: Elsőként legyen hangsúlyos előttünk, hogy valóban ígéretünk van arra, hogy Jézus eljön újra, és az a nap a mennyek országa eljövetele lesz számunkra. Akkor lépünk be valamennyien, akik Krisztuséi vagyunk az örök és romolhatatlan országba. Nem a „mikor” a kérdés! Hanem sokkal inkább, hogy hiszem-e ezt? Hiszem-e, hogy a Betlehemben született gyermek, ki felnőve a kereszten értünk áldozott, majd harmadnapra az Atya feltámasztotta, nos, hogy ő a mennyből eljön egy napon, hogy ígérete szerint magához vegyen engem?!

 

E levél azért is íródott, mert a gyülekezetek, vagy a gyülekezetekben sokan úgy érezték, hogy késik az Úr, vagy talán nem is jön! Meghaltak az apostolok, meghaltak Jézus csodáinak szemtanúi, és az Úr még nem jött el! Talán félreértettünk valamit a szavaiból, és nem is jön? Talán nincs mennyek országa: örökké való ország?” Egyfajta lelki válság volt ez! De talán nem túlzás, ha azt mondom aktuális e kérdésfelvetés ma is, hisz egyfelől most már nagyon sok idő eltelt az Úr mennybemenetele óta, másfelől, be vagyunk rendezkedve egy komfortos keresztyén életre is, amiben így jól elvagyunk többnyire. Sőt, az élet számtalan történése, eseménye úgy megtölti életünket, hogy nem is nagyon várjuk azt a napot. Itt a karácsony, a kézzelfogható: fenyő, töltött káposzta és mézes illatú ünnep, ezt értjük, erre könnyű is, kötelező is készülni. De az eljövetel, hogy Krisztus megjelenik teljes dicsőségben és keresztyén életünk jutalmaként beléphetünk ama új világba? Ez már nehezebb! Még a halálra is könnyeben gondolunk,mint urunk eljövetelére!

 

Pedig e levél ide teszi a hangsúlyt! Mindennel erre kell készülnünk!

 

2. Kiválasztottak vagyunk erre: Hiszen, mikor Jézus Krisztus elhívott, kiválasztott minket tanítványainak, akkor az elhívás és kiválasztás erre szólt! Felkészülni arra, hogy beléphessek a romolhatatlan mennyei országba! Arra biztat az ige minket ma, hogy ez legyen a készülődésünk elsősorban! Üdvösségre, tehát örök életre való elhívásunk és kiválasztottságunk, megerősítése! Nem csak a karácsony, hanem sokkal inkább, amiért született Jézus: az üdvösség! Vigyázat! Bemegy oda vajon mindenki? Ki lehet onnan maradni? Besöpör oda minket az Atya, mondván, hogy rossz gyermekei is mégiscsak az ő gyermekei? Én azt tudom, hogy Jézus minket kiválasztott az örök életre. Azt tudom, hogy ezért Ő eljön értünk egy napon. És azt értem meg ebből az igéből is, hogy erre a napra nekem nagyon kell készülnöm, bármikor is legyen!

 

Megerősíteni kiválasztottságunkat úgy tudom, hogy nagyon igyekszem hűséges szolgáló tanítványa lenni. Annyira, ahogy itt mondja az ige, hogy botlás nélkül érkezzek meg a menny kapujába!

 

3. Gyümölcsöt teremjünk: Ehhez azt az útmutatást adja nekünk az apostol, hogy éljük gyümölcstermő életet. Ehez itt nyolc erényt sorol fel: a hitet, az igaz emberséget, az ismeretet, az önuralmat, az állhatatosságot, a kegyességet, a testvéri szeretetet, és a minden ember iránti szeretetet. Ebben gyarapodni, nem tétlenkedni, nem terméketlenkedni! Ez az út! Ez vezet el a kapuhoz, ahol dicsőségesen lépünk be!

 

Sok képünk van e mai világban a sportból. Talán e levél első olvasói előtt is ott lebegett a kép a sorok olvasása közben, mikor az győztes atléta, vagy más sportoló belép újra az arénába, hogy átvegye a győzelmi koszorút! Már nem küzdelemre éhesen, nem telve feszültséggel, hanem jön immár örömmel, ragyogással: dicsőségesen, hiszen győztes, és átveszi a győzelem jelét, jutalmát! Így érkezhetünk mi is a menny kapujába! Így érkezhetünk arra a napra, mikor az Úr eljön angyalaival teljes mennyei dicsőségben és felvesz minket e földi élet valamennyi fáradtságából, küzdelméből, felveszi halottainkat feltámasztva őket, és visz bennünket be az ő örök és romolhatatlan mennyei birodalmába!

 

Bef.: Bemegyünk! Idei adventünkön tehát legyen hangsúlyosabb a szokottnál, hogy a mennybe van elhívásunk és kiválasztottságunk! Készüljünk együtt oda, hogy dicsőségesen, győztesen lépjünk be oda! Hiszen győzött értünk Krisztus és győzelmét osztja ránk is! Gyertek ma úgy az úrvacsora jegyeiért, hogy ezekből erőt merítsünk a menny kapujába való dicsőséges megérkezéshez! Ámen.