Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.” (Lk.2.19-20)

 

 

 

Megjegyezni, és dicsérni Istent

 

 

 

Bev.: Igen, ez a karácsonyi történet. Lukács evangéliumát olvassuk most és ebben ez is benne van. Nem karácsonyról fogok beszélni, mikor már mindenki a tanév végét, a bizonyítványosztást, a nyarat, a nyaralást várja. De szeretném, hogy együtt lássuk meg és értsük meg Mária és a pásztorok viselkedését, hogy abból mi is gazdagodjunk!

 

 

Megőrizte szívében: Mit jelent, hogy valaki valamit a szívében megőriz? Igen, jelenti, hogy megjegyzi, de nem csak megjegyzi, hanem, hogy fontos is neki! Sok mindent megtanulunk az iskolában, de nem mindent jegyzünk meg (sajnos). Mi az, amit biztos nem felejtesz el? – ami tetszik, ami érdekel! Mária is megjegyezte a pásztorokat, azt is, amit a pásztorok az angyalokról mondtak, de biztosan a bölcseket is, szóval mindent, ami Jézus születése körül történt, mert fontos volt neki! Minden óra, minden tantárgy fontos! Fontos megtanulni olvasni, számolni, szépen írni, meg a biológia és földrajz is. De fontos az is, amiket hittanórákon tanultunk, beszélgettünk, énekeltünk, imádkoztunk. Vajon mit, mennyit sikerült megjegyezzünk? Volt-e legalább egy olyan történet, aranymondás, ami itt van a fejedben, szívedben ma is?

 

 

Forgatta szívében: És Mária nem csak emlékezett arra, amit ott történt és elhangzott, hanem forgatta azt a szívében. Azért a szívében, mert ami fontos nekünk, akit, amit szeretünk azt nem csak ésszel a fejünkben szeretjük, hanem szívünkből! Mit jelent hát ez: „forgatta” Igen, gondolkodott róla, újra és újra felidézte: „Hogy is volt?”, „Mit is mondott?”, „Hogy történt?” És gondolkodott azon is, hogy mit jelent mindez! Hiszen nem minden kisgyermek születésénél jönnek angyalok, vagy látogatóba pásztorok, netán napkeleti bölcsek…! Újra és újra végiggondolta! Így teszünk mi is az igével, amit olvasunk, ami fontossá válik életünk egy-egy pontján: Újra és újra rágondolunk és gondolkodunk róla, hogy mit is akart vele mondani nekünk Urunk! Addig forgatjuk magunkban, míg megértjük, míg teljesen a mienk nem lesz! Ti is idézzétek fel magatokban a legkedvesebb történeteteket, aranymondásotokat nyáron is, és életetek útján máskor is!

 

 

Dicsőítették és magasztalták Istent: A pásztorok pedig úgy indultak haza, hogy dicsőítették és magasztalták Istent, mert mindent úgy találtak, ahogyan az angyal megmondta nekik! Amikor kint voltak a nyáj mellett és megjelent nekik először egy angyal, aztán a többi, még nem tudtak semmit! Jól megijedtek, de meghallgatták őket, majd elmentek megnézni, hogy úgy van-e, ahogyan az angyaltól hallották! Mikor pedig meggyőződtek, hogy úgy van minden, akkor Istent dicsérték és magasztalták, mert látták, hogy Isten igaz! Látták, hogy amit Isten megmond, megüzen, az pontosan úgy is van! Tudjátok meg, hogy bizony Isten igaz! De szabad őt leellenőrizni, hogy utánajársz annak, amit mond neked! És meglátod, ahogyan életedben beteljesülnek ígéretei: hogy veled van, erőt, ad, vigasztal, reménységet ad, boldoggá tesz, megbocsátja bűneidet, megtanít téged is, hogy másoknak megbocsáss… A pásztorok örömükben dicsérték Istent: imával, énekkel. Ahogyan tettük ezt minden hittanórán, tesszük ezt itt az istentiszteleten… valahányszor csak látod, hogy Isten szava igaz, dicsérd őt: énekkel, imával, tetteiddel! Dicsérd Őt, mert ő hatalmas, irgalmas, szerető Isten, aki Fiát Jézust is odaadta értünk, hogy aki hisz őbenne: el ne vesszen, hanem örök élete legyen!

Ámen.