Boldogok, akik házadban laknak! (Zsolt. 84,5)

 

 

 

1. Itthon: Aki lakik az otthon van. Nem vendég, turista, zarándok.

 

Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
- vallja Petőfi.

 

Vagy:

 

 

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.”
- írja Radnóti Miklós

 

Lehet egy templom, egy közösségi épület így az otthonom? Lehet másik száz, kétszáz emberrel együtt így az otthonom?- Igen lehet, és legyen is az! De nem az épület teszi, és nem is az hogy tudom hol a villanykapcsoló, a vizesblokk, a padban a akasztó... Ezek is, de többről van itt szó, amiért az egész épült, amiért máig csinosítjuk, ha kell javítjuk, takarítjuk és újra és újra megtöltjük: Mert ez Isten háza, ahol Ő Atyai szeretettel, irgalommal, törődéssel, öleléssel vár és fogad minket alkalomról alkalomra! Ahova jöhetek kicsattanó örömmel és könnyes szemmel, reménykedve, vagy épp sárosan, mert haza jövök!

 

2. Boldog: Hatodikos hittanórán tanuljuk Jézus boldog-mondásait. Ezeknek a gyermekek már nyiladozik az értelmük és bár nem tudták kimondani, érezték, hogy Jézus bizony egészen más mindenre mondja, hogy boldogság, mintsem, amiért ma az ember annyit harcol! Mi itt pénzt, sikert, feljebb jutást, emberi dicsőséget, élvezeteket hajhászunk, Jézus pedig Isten előtti lelki megüresedést, irgalmasságot, sőt szelídséget említ. Zsoltáridézetünk is egy boldog mondás, de még az Ószövetségből. Akik házadban laknak... Boldog, aki Istennel rendben van, aki Istennel teljes harmóniában van. Nem azért mert én mondom, hanem mert ő! Nekem sokan mondják, hogy jóban vannak Istennel. Valaki tegnap nekem még azt mondta -bizonyítandó, hogy milyen jóban van Istennel: „még fociztam is vele..” A boldogság az, mikor tényleg otthon vagy Istennél, mert éled, hogy szeret, hogy igéjéből beszélget veled, hogy olykor orrodra is koppint, hogy gondoskodik rólad és úgy jössz, hogy hozzábújj, hozzá igazodj és úgy mész, hogy viszed őt magaddal és árad belőled, mert Ő a tied az által, hogy te az Övé vagy! No akkor boldog vagy élet száz viszálya, küzdelme és terhe közt is!

 

3. Akik: Kikről is beszélünk? Rólad, rólam, akik ma tudtunk ünnepelni jönni! Akik nem csak egy épületet látnak, még csak nem is alkotást, mely valamiért érdekes, figyelemfelkeltő. Akik hazajöttünk saját templomunkba. Akik itt megéljük hétről hétre a kegyelmet, az ige megszólító erejét. Akik úgy köszöntjük egymást, mint családtagok, és akik úgy hiányoljuk egymást, ha elmaradna, ahogy szoktuk kérdezgetni „hol lehet?” Akik tudunk jönni takarítani, udvart rendezni, vagy éppen csillárban égőt cserélni légtornász mutatványos módon is...

Egy erdélyi presbiter mondta a magyarországi vendég presbiterének: „Mi mindig úgy megyünk templomba, ahogy kell!” Hát, hogy kell? -hangzott hamar a kérdés. De nem maradt el a válasz:”Ha kell zsoltárral a kézben, ha kell kapával, ha kell tömött erszénnyel”

 

Bef.: Egyszer Jézusnak mondja valaki: „„Boldog az, aki Isten országának vendége.” (Lk14.15) Ám Jézus sokkal többet mondott neki válaszul! Ne érd be vendégséggel, aki vagy elmegy a hívásra vagy nem! Hanem legyen első helyen életedben Isten és úgy kövesd Jézust, aki érted is felvette és vitt a keresztet! Építsd életed és hitedet, és ha kell harcolj is érte, sőt legyen íze az életednek, hogy mások életét is Isten országa örömével megízesítsd! Igen, ehhez itt kell lakni, élni az Úr házában, az Úr közelségében, szeretetében! Ezért e ház, e templom, ezért a harangszó, az istentisztelet, a bibliaóra, szóval minden!

 

Ünnepeljünk Istenünk gazdagságával és valljuk: „Boldogok, akik házadban laknak.”

Ámen.