„Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. (Jak1,19-25)

 

Hallgató és megtartó

 

 

Bev.: valamikor a '70-es években jelent megy egy svéd gyermekvers kötet, amiből sok vers sokaknak mélyen a szívébe íródott. Egyszerűen máig bele-belebotlok egy-egy sorba, témába itt-ott.

Azok közt volt ez a vers is:

 

„Meg ne próbáld!

Mondja apa,

és nagyon szigorúan néz rám.

És egész testem reszket,

és már úgy érzem, gyáva vagyok, ha meg nem próbálom.”

 

Ez a vers is egy nagyon mélyen gyökerező emberi érzést, indulatot, vágyat fogalmaz meg roppant egyszerűen.

Így vagyunk sokban a mai napon is. Itt van előttünk advent, itt a terített asztal, itt vagyunk a gyülekezet testvéri közösségében és itt van az ige, amely egyszerű, de Isteni Hatalmával azt mondja, hogy vigyázzak! Vigyázzak, mert itt, ahol vagyok, itt is, ebben a szent közegben is könnyen becsaphatom magam. Könnyen úgy járhatók, hogy a minden rosszra igyekvő „ó” emberem egyszerűen átver! Nem kell több, csak hogy azt súgja: „És mi van ha nem tartom meg az igét?” - és jön a belső késztetés kipróbálni: lesz belőle baj? Lesz, vagy nem nem  ez a kérdés!

Isten igéje ma meghív minket arra, hogy vegyük komolyan magát Istent, és így vegyük komolyan az ő szavát!

Akik itt vagyunk ma is mind hallgatói vagyunk az igének! Ám Urunk arra biztat bennünket, hogy legyünk megtartói is! Arra biztat, hogy éljünk is az ige szerint! Különben becsapjuk magunkat! Nagyon nem szeretjük, ha valaki becsap! Főleg, ha az valódi veszteséget is jelent! Miért tennénk ezt magunkkal?

Ám tudom, mily könnyű megnyugtatni magunkat: nem kell szó szerint venni... Elég, hogy itt voltam, kellemes lelki légkör, jól elvagyunk, viszünk hazáig, talán hétfő reggelig egy kis csendet, békét magunkkal! ÁM Urunk többet akar adni! Annyit, hogy az egész életre nézve meghatározó legyen! Annyit, hogy abban na sminkkeljük csupán életünket, hanem legyen új szívünk tiszta, és boldog!

Tudom, mert sokszor a komoly beszélgetéseink egy jó részét az teszi ki, hogy bizonygatod, hogy te mennyire nem érsz rá, és mennyire jó vagy engedelmesség, vagy nagyobb engedelmesség, azaz valódi Krisztus követés nélkül is! „Nincs akkora baj...”

Mikor ezt mondod, már nem látod az alagút végét, de még elhiteted magaddal, hogy megoldod! Jézus azonban már most szól: hallgasd igéjét és cselekedd! És te itt vagy, hallod és ha nem cselekszed utána hiába perelsz Istennel! Magadat csaptad be! Ne áltasd magad azzal, amit a világ akar elhitetni veled: „te jó vagy, a körülmények, ha elmennél...”

Jézus azt mondja, hogy ő azért jött, megkeresse és megtartsa az elveszettet! Életünk ezer sebből vérzik! Foltozunk, takargatunk, de őszinte pillanatainkban, mikor csak magunk vagyunk...

Advent és úrvacsora: Várakozás az Úr érkezésére – és átélése, hogy eljött, hogy megszabadítson engem is!

Mit vártál már eddig életedben nagyon? Egy levelet? A társat? Gyermeked érkezését? Kiutat valami elveszettségből?

Így énekeltük: „Várván vártam az Urat” Nagyon vártam őt!

Az advent az az időszak, amikor arra készülünk egyfelől, hogy ünnepeljük Jézus Krisztus megszületett értünk, hogy minket a bűnbocsánat útján keresztül Isten gyermekeivé tegyen, hogy életünket ő tegye teljessé és boldoggá! Másrészt ugyanez az advent, de azzal a többlettel még, hogy  várjuk Jézust, hogy a mennyből értünk jöjjön és magával vigyen minket Isten elé, örök, megbonthatatlan boldogságra!

Itt ma Jézus hív igazi várakozásra: bibliás, imádságos, istentiszteletes, a hétköznapi menetben is a megértett igét élő, gyakorló Krisztus várásra!

Egészen biztos vagyok benne ennek jutalma nem marad el! Be ne csapjuk magunkat, hanem engedjünk, hogy a bűn és halál felett győzedelmes Urunk munkálkodjon rajtunk! Legyen ennek pecsétje az úrvacsora ma is mindnyájunknak! Ámen.