„Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!” Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük. Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?” Így feleltek: „Tizenkettőt.” „És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?” Ezt mondták: „Hetet.” Erre Jézus újra megkérdezte: „Még mindig nem értitek?”” (Mk.8,15-21)

 

 

Emlékeztető

 


Bev.: Az agykutatás azt mondja, hogy az emlékező ember újraéli a régi történetet. Mi mindenre emlékezünk? Mikor fel kellett számolnom a szülői lakást, és ott álltam az elhúzott üvegű, telerakott vitrin előtt, mikor felnyitottam azt a kis helyiséget, ahol mindent, „ami most nem kell” el tudtunk annak idején süllyeszteni... emlékek sora tolult elém.

De emlékezünk első szerelemre, első csókra. Emlékezünk sérelmekre, bántásokra. Emlékezünk szép, nemes és fennkölt pillanatokra életünkből, de emlékezünk betegségekre, gyászokra, csapásokra is, jó és kevésbé jó emberekre, tájakra, dallamokra, sírásokra és kacagásokra...

Mai igénkben Jézus emlékezteti tanítványait. Korholja is őket rendesen, mert emlékeztetésének célja az, hogy fogják már fel végre, hogy ki ő, hogy milyen hatalommal rendelkezik! Merjék már végre elhinni, hogy az Úrnak semmi sem lehetetlen! A hithez is kell emlékezni, de mire is: Jézus átélt tetteire, csodáira, életünket elkísérő áldásaira!

A történés: Jézushoz kötekedő szándékkal jönnek oda farizeusok. Jönnek a vallásilag jó fiúknak mondható, magukat tökéletesnek, de az átlagnál feltétlen jobbnak tartó emberek, és jelt kérnek, mert különben ők nem hiszik, hogy Jézus valóban Istentől jött! Jézus nekik nem ad jelt, ugyan mit is adhatna, ha leprás gyógyítás, kenyérszaporítás, vagy feltámasztás nem elég?! Mondja is tanítványainak, hogy a farizeusok és a Heródes pártiak, (egy a politikailag inkorrekt csoport) kovászától, azaz erjesztő, bomlasztó hatásától óvakodjanak. De ők, a kovászról csak a kenyérre gondolnak, és kétségeskednek: „már megint nincs kenyerünk” Jézus erre kezdi őket korholni: nem kenyérről van szó, hanem erőkről, hatalmakról, melyek a ti rontásotokra törnek, és erőről, hatalomról, mellyel Isten munkálkodik itt köztetek!

És itt lépünk be igazán a történetbe! Mert minket is körbevesznek bomlasztó, lehúzó, szétszórni akaró, züllesztő erők, és hatalmak. De itt munkálkodik bennünk és rajtunk Urunk hatalma is! Teljesen érthető, mikor felsoroljuk aggályainkat: megélhetés, gyermekeink boldogulása, betegségeink, gyászaink hordozása. Gyülekezetünk, egyházunk jövője. Csak néhány aktuális: lesz-e holnap munkahelyem? És a végzett gyermekem hol fog elhelyezkedni. Vagy Mi lesz az iskolai hittannal, főleg azokban az iskolákban, ahol nagy ellenállásba ütközünk?

Jézusnak a válasza ezekre és a többi kérdésre is egyszerű: emlékezz eddigi csodáira! Emlékezz életed eddigi tapasztalásaira, amikorról biztosan tudod, hogy akkor és ott Ő cselekedett veled, körülötted! Bizonyosan van ilyen, nem is egy! Merj emlékezni rájuk és ne mond, hogy rég volt, hogy már nem is tudod, hogy volt! Egyszerűen emlékezz, hogy ő akkor is nagy erővel és hatalommal cselekedett, úgy, ahogy ahogy embernek esélye nem lett volna! De Ő megtette érted, veled!

Így ment a keresztre, így támasztotta fel őt az Atya: olyan hatalom ez, amit mi átélhetünk, de nem vagyunk, nem lehetünk birtokosai!

De arra hív Jézus: látod gondjaid, nehézségeid: emlékezz csodáira, eddig átélt hatalmára, jóságára, gondviselésére Emlékezz és higgy, emlékezz és érts! Ő az Úr, Ő a hatalmas, Ő a győzelmes!

Merd így kezébe tenni ma is utad, életed, sorsod, gondjaid, terheid! Ámen.