„Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?” Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: „Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.”” (Apcsel.11,18)

 

Megadta

 

Bev.: Gyermekkorunkban olykor tornaórán az volt a feladat, hogy egy nagy szőnyegre állítottak bennünket fiúkat, és le kellett tolni róla egymást, míg csak egy valaki nem marad rajta.

Mai igénk ennek fordítottja: a kérdés, hogy akik kívül vagyunk bejöhetünk-e? És a válasz: Igen, Isten megadta nekünk is!

1. A helyzet: mikor Jézus felmegy a mennybe és elindul a keresztyén misszió: tehát hirdetik az evangéliumot a tanítványok, akkor a zsidókon túlmenően pogányok közé is eljutnak Jézus örömhírével, mi több, vannak pogányok, akiknek a szíve nyitva Krisztus befogadására! Mi légyen most? Hisz Jézus zsidó volt, a tanítványok zsidók, Isten kiválasztott népe a zsidó: akkor mi legyen ezekkel a pogányokkal, azaz nem zsidókkal. Hiszen ők Isten szövetségén kívül vannak, ők nem Isten népe! Aztán tessék: Péter látomást lát, aminek engedelmeskedik és közben még a Szentlélek is látható formában leszáll a pogányokra: Kornéliuszra és háza népére. Azt mondja erre Péter: nem akadályozhatom Isten munkáját! Tehát lám egészen világosság válik, hogy Isten a pogányokat is befogadja országába, ha megtérnek. Ez új a zsidók számára, de engednek Isten akaratának és megállapítják, hogy  Isten a pogányoknak is megadta a megtérést az életre!

2. Következés: Azt (is) jelenti ez, hogy mind, akik Isten szövetségén kívül születtünk, tehát nem zsidóknak, rossz oldalra születtünk! Ám, a zsidóknak is csak annyi az előnyük, hogy velük előbb kötött szövetséget Isten, méghozzá értünk is kötve azt! Merthogy a zsidók is – szövetségtől függetlenül – ugyanúgy születnek és halnak, mint mi nem zsidók, tehát Isten velük is mint rossz oldalra születettekkel kötött szövetséget. Jézus eljövetelével és Jézusnak az egész emberiségre szóló váltságművével azonban felborul ez az eddigi rend: immár mindenki, aki befogadja Krisztust, tehát megbánja bűneit, megtér és követi az Urat: benne van Isten szövetségéében. Erre mondják a jeruzsálemiek, hogy Isten a pogányoknak is megadta a megtérést az életre!

3. Teendő: Szoktam mondani, hogy azért kell megtérni, mert mindahányan rossz oldalra születtünk! Anyánk minden igyekezete, féltő gondoskodása ellenére a bűn és halál uralma alá születtünk, születünk. Bármit tesznek értünk szüleink, ez ellen ők sem tehetnek semmit, mert már maguk is erre a rossz oldalra születtek! Ám, ami a legtöbb, amit tenni lehet: úgy felnevelni a gyermeket, hogy a jó oldalra jusson, azaz megtérjen az életre!

A legtöbb, amit a szülő adhat gyermekének, hogy bár maga is rossz oldalra született elfogadja, hogy Isten neki is mint a szövetségen kívülinek megadja a megtérést az életre és megtér, és ezután a saját gyermekeit úgy neveli, hogy nekik is, mikor Isten megadja a megtérés lehetőségét az életre, akkor ők is megtérjenek és éljenek!

Nem arról beszélek, hogy meg lett keresztelve, tán még konfirmált is, de ő nem akar járni, jönni...! Hanem arról a sokkal többről, hogy én magam megtért ember legyek, aki elfogadta Jézus megváltását. Hogy gyermekeimnek is egy valóban Jézus Krisztust követő életmintát adjak alapul, hogy mikor Urunk nekik is megadja a megtérés lehetőségét örömmel fogadják el! És így teljesedjék az ige: „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (apcs.2,39)

Bef.: Anyáknapján is: adjuk magunkat az Úrnak teljesen és az legyen legfőbb örömünk: az megadta, hogy megtérjünk életre!

 

 

65.1., 167.1., 266.1-4., 372.1., 398.1., 489.1-4