„A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik.” (1Kor.7,25-31)



A hátralevő időben...



Bev.: Gyakran viccelünk azzal, hogy „erre a kis időre már...!” valami jó lesz javítatlanul is, igazítatlanul is, orvosolatlanul is... Viccelünk ezzel, nevetünk rajta, főleg, ha minél fiatalabban mondjuk ezt, utalva közelgő halálunkra. A mai igeszakaszban Pál hangvétele hasonló, de azért más! Emberi kapcsolati kérdésekről, tehát életünk egyik legizgalmasabb területéről beszél. Az alapkérdés itt: nősüljek-e vagy sem, férjhez menjek-e vagy sem? Bontsuk ki hát az ige tanítását e témában!

Első, amit figyelembe kell vennünk Pál hozzájárulása e témához! Valószínűleg megkérdezték őt erről, ő pedig válaszát így kezdi: „nincs rendelkezésem az Úrtól” Tehát erre a kérdésre nem kapott semmilyen konkrét választ eligazítást Jézustól. Mégis válaszol, elmondja, amit eddig erről megértett Isten igazságából. Ezt pedig ő úgy mondja, mint aki hiteles tanúja Jézusnak. Mikor pedig befejezi e témakörben a tanítást azzal zárja, hogy „Hiszem pedig, hogy bennem is Isten Lelke van”! Hiszi, hogy nem magától mondta ezeket, nem emberi okoskodás csupán, amit leírt, hanem valóban Isten rendjébe illeszkedő tanács! Fogadjuk tehát mi is így e tanítást!

Isten rendjébe ad bepillantást az ige a nősülés, házasodás kérdésében!


Ahogy végigolvastuk e szakaszt joggal kérdezhetjük: „Ez a Pál nem volt házasságellenes?” Nem volt az. Ő maga nem volt nős és jól is érezte magát így! Manapság egy sor rendőrös filmben jó poén elsütni, hogy egy jó nyomozónak nincs felesége, mert az ő életvitele, állandó veszélyezettsége ezt nem támogatja! Ha Pál életét nézzük, akit menterend szerint botoznak meg, csuknak börtönbe, és a végén valószínűleg ki is végzik, s közben bejárja a fél világot, bizony nem egy házasság támogató életvitel. De neki ez adatott, és ő ezt vállalta. Neki ez nem volt teher, sőt ő így végezhette jól munkáját!

Pál a kérdésre adott válaszában az alapvető szempont az, hogy Jézus Krisztus eljövetele, így az ítélet napja, az üdvösség nagyon közel van!


Három versben is beszél erről e szakaszban. Elmondja, hogy nagy megpróbáltatások jönnek, hogy rövid az idő, és hogy e világ formája elmúlik. Folyamatosan arról szól, hogy mivel ezek itt vannak előttünk, már nem érdemes nősülni, házasodni, családot alapítani!

Igen, ez szinte érthetetlen számunkra, hiszen közben eltelt majd' kétezer év és még nem jött el az Úr! Tehát, ha mindenki úgy tesz, mint itt Pál mondja, akkor már kihaltunk volna!

 

Lássuk hát Pál apostol gondolatmenetét. Egyfelől a küszöbön álló megpróbáltatások és szenvedések miatt, másfelől, mert az üdvösség eljövetel nagyon közel van, javasolja, hogy aki meg tud maradni hajadon, vagy nőtlen állapotában jobb neki így. Elmagyarázza, hogy legfőbb feladatunk immár, hogy felkészüljünk az üdvösségre, Krisztus eljövetelére! Ebben pedig nehézség a család. Hiszen a család nélkül élő embernek fő dolga, ha úgy tetszik egyetlen dolga, amire figyel, amire igyekszik, hogy Krisztusnak tetsző élete legyen!

Ám, akinek felesége van, családja van, az ebben megosztott, mert nem csak Krisztusnak akar és kell, hogy tetsszen, hanem társának is, illetve a család sok feladatot, munkát, ad az embernek, amire oda kell figyeljen és Pál ezt úgy veszi, hogy ez a Krisztusra való közvetlen figyelméből vesz el az embernek. Sőt azt mondja, hogy ráadásul a végidők szenvedései között ez még több nehézséget, fájdalmat terhet fog jelenteni.

Tehát így étethetők Pál szavai: mivel mindjárt eljön Krisztus már jobb nőtlennek, vagy hajadonnak maradni semmint házasságot kötni, családot alapítani!

De azt is mondja, hogy aki pedig nem bír emberi természete felett uralkodni és bizony szüksége van feleségre, férje, az bátran kössön házasságot, nem vétkezik! Aki nem tud uralkodni szexuális vágyain, aki nem tud magányosan élni, az nyugodtan házasodjék.

Akinek férjhez menő korú lánya van, nyugodtan adja férjhez leányát: ez nem vétek, nem bűn. Ez így teljesen rendjén van! Sőt az özvegyekről is szól, azt mondja, hogy az özvegy is, ha úgy érzi szüksége van társa menjen férjhez, mert hiszen férje halála által szabad immár, hogy újra házasodjon! Annyit azért megmond, hogy az özvegyek is úgy házasodjanak újra, hogy annak szabálya ez: „az Úrban” tehát hitben, a gyülekezetben, Isten rendje és vezetése alapján!

Mire szeretne Pál nagy hangsúlyt helyezni? Arra, hogy bárhogy vagyunk is házasságban, vagy nélküle, előtte, vagy utána, vágyakkal küzdve, vagy könnyen, mindegy egy a lényeg: minden helyzetben készüljek nagyon arra, hogy Jézus jön értünk rövidesen és az addig előttünk álló szenvedéseket képesek legyünk elhordozni, mégpedig kárvallás, hitehagyás nélkül!

Pál még nem tudta, amit mi tudunk: Jézus Krisztus nagyon türelmes! Vár bennünket és vár sokakat, hogy beteljen azok száma, akik üdvözölnek! Ám egyőnk sem tudja, hogy ez még ma meglesz, vagy csak újabb ezer esztendő múlva!

Ezért nagyon fontos, hogy úgy éljek emberi kapcsolataimban: úgy kössek házasságot, vagy ne úgy ne kössek, úgy szeressem házastársam és családom, hogy tudjam: Krisztus eljövetel küszöbön van, e világ hamarosan elmúlik, az ítéletben pedig meg  kell tudjak állni az én Uram, Krisztusom előtt!

Ezért ragaszkodjunk nagyon Krisztushoz! Olvassuk igéjét, legyen vele közösségünk az ige, az imádság, és az engedelmes szolgálat kapcsain keresztül.

És éljünk úgy, ahogyan csak élhetünk az ő dicsőségére!


Hogy ezt házasságban, vagy anélkül: mindenki maga döntse el az aszerint, hogy Isten milyen természetet adott neki! Ámen.